Titusz

Titusz vagyok, az egyik legnagyobb túlélő. Segíts nekem, hogy szerető otthont találhassak, ahol nem kell többé éheznem, és kiláncolva élnem fedél és szeretet nélkül

Új év, új élet tartja, a mondás. Azt mondják, én vagyok itt az egyik legrosszabb körülmények közül szabadult kutya. Amikor pici voltam, még minden olyan csodás volt. Anyukám és testvéreim meleg ölelésében olyan nyugodt volt a világ. Aztán egyszer csak elszakadtam tőlük, és az élet egy szemhunyás alatt pokollá változott. Láncra vertek, és még egy rendes kutyaházat sem kaphattam, ahol nem ér az eső és a hideg, így meg kellett harcolnom a viharral, a havazással, és olykor a tikkasztó napsütéssel is. Étlen, szomjan próbáltam túlélni a végsőkig remélve, hogy valaki meghallja keserves sírásom, és megment. Szerencsére rám találtak a segítő emberek, akik egy olyan helyre vittek, ahol kedves emberek vesznek körül, és mindig adnak nekem enni, és képzeljétek már van egy saját kis házikóm is.

Szeretem az új gondozóimat, de azért sajnálom, hogy nem adják ide az összes kaját, amit a telepen tartanak, mert bepótolnàm az évek alatt elfeledett vacsoráimat szívesen, úgyhogy mindig kutatom, hol lehetne valami finomságra bukkanni.
A kutyatársaim elől egyelőre még féltem a kajámat, nehogy megegyék előlem, mert én mégegyszer éhezni biztosan nem fogok, ezt egy életre eldöntöttem. Talán majd egyszer velük is megbékélek. De most szeretnék végre egy gazdit találni, hogy megtapasztaljam azt, amiről a gondozóim mesélni szoktak nekem: szerető család és egy szép otthon az álmom, ahol lehet sokat futkározni. és persze enni

Amikor idekerültem, csont és bőr voltam, de most már igazán szép legény lettem, azt mondják, úgyhogy a legjobb formámban várok rád, leendő gazdim.

Várjuk bemutatkozó leveledet, ha szeretnéd örökbefogadni Tituszt, aki semmi másra nem vágyik csak szeretető otthonra.